Amikor április 8-a után megszületett bennem a terv, hogy el akarok utazni Európába, külső és belső élmények megélése céljából, lelki szemeim előtt megjelent az ideális jármű képe, ami meglepő módon egy Mercedes 124-es modell volt, és mivel lakni is szeretnék benne, így jutott a választás az életemben oly rég halogatott kombira. Felkerestem Merci-doktoromat, Gyula barátomat, segítsen választani az internet kínálatából, türelemmel.

Dilemmám több oldalú volt: benzines vagy dízel legyen az autó, illetve "viseltesebb" állapotú (amit majd mi építünk újjá), vagy szépen kabantartott, drágábbat válasszunk. Féltem a dízel kombitól, mert az olyat többnyire munkaautónak használják, és elnyűhetetlensége miatt képesek elhanyagolni, mondván, úgyis mindent kibír, és többnyire akkor adják el, ha már tényleg sír szegény az alapos, és költséges karbantartásért, 1,5 millió futott kilométer után. Továbbá azért is távolodtam a dízel gondolatától, mert az Európában erősödő dízelfóbia okán egyre több nagyváros központjából kezdik őket kitiltani. És az esélyegyenlőség jegyében ez jogosan vonatkozik a mozgássérült sofőrökre is.

Hosszú keresgélés után két autó került a fókuszunkba. Egyik Fehérváron, külföldi papíros, elhanyagolt, fincsi 2,2-es benzines, 16 szelepes sornégy, ami 150 paci lakhelye, gyárilag. Első körben, laikus szemmel néztük meg Erikával, és mivel nem igazán tűnhettünk tapasztalt autószakértőknek, a nepper is úgy kommunikált velünk; szívélyesen, mint egy bútorkereskedő. Láttuk lesz vele meló, +regadó, magyar rendszám, mégis úgy ítéltük meg, jöjjenek a szakértők, Gyula és a tréleres barátom (mivel, ha történik is adásvétel, még nem a saját kerekein fog távozni a Merci).

Úgyhogy ment a tréler és a szakértő, de bárcsak ne mentek volna; utólag kiderült, energiapazarlás volt. Láttukra a „kereskedő” hangneme átváltott rafinált nepperébe, miután a barátaink első blikkre kb. félmilliós anyagi ráfordítást, és kéthónapi munkát diagnosztizáltak rajta. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy fényezni is kell, ha szép autóval akarok krúzolni Európában. A tulaj igencsak rábeszélt volna minket, mondván, ennél jobbat úgy sem találunk, mert ugye, 25 év körüli autókról beszélünk, ami mind ilyen vagy rosszabb. Így végül visszavonultunk Budapestre, a tanulsággal: elsőre nemet kell tudni mondani.

Kevesebb mint egy hónapon belül találtunk sokkal szebbet, jobbat. Egy imádni való zöld kombit, 230 benzint, ismerem azt a motort első az Mercimből, finom, bár tud zabálni, de olyan megbízható, hogy elmegy akár a Holdig és vissza. Csíkos oldalú, nem burkolt, ő az első kiadása a 124-nek, mondják rá, hogy kevésbé elegáns, de nem tárolja a vizet a műanyagborítás a küszöbön, ajtókon, ami paradicsomi állapotokat teremt a rozsdadémon burjánzásának. 30 éves - amikor gyártották, még állt a berlini fal. Veteránnak félretett, picit hordozta a nem-használat apró nyűgjeit, relatíve nem volt olcsó. Mindezeket mérlegelve, hosszú tépelődés után megvettem.

PPP – Pixwi a Parkoló Parádén

Három hónapos vér, veríték és örömkönnyek folyamán elkészült a jövendőbeli utazás alanya, és eljuthattunk benne az első nyilvános fellépésére a Totalcar Parkoló Parádéjára, ami az autóőrültek egyik paradicsoma. Olyasmi tér, mint macskadédelgetőknek egy macskakiállítás, dicsekedő-fórum a kedvenceinkkel. (Az autó számomra történő átalakítási folyamatáról, akadálymentesítéséről, és egy típushiba viszontagságos orvosolásáról a következő poszt szól majd, utána írok a zarándoklat további, két fő küldetéséről.)

Szó volt már róla, hogy ez a 124-es kombi az ötödik Mercim, vagyis van némi tapasztalatom a típus tulajdonságairól, vezethetőségi karakterisztikájáról. Optikai csalódás, nagyobbnak tűnik, mint a szedán verzió, valójában csak két centivel hosszabb, 476 cm, plusz vonóhorog. Nekem fontos, hogy tisztában legyek az autóm méreteivel, pl., milyen széles (175 cm), ezáltal sokkal otthonosabban tudom vezetni. Ez az első kombim, mókás érzés, hogy tolatáskor másképp kell értékelni a tárgyak távolságát. Mivel 30 éves, veteránkorú, mehetne OT-vizsgára, ahová nem valószínű, hogy fog; megfogadom Csikós Zsolt barátom ezzel kapcsolatos tanácsait. Egyelőre számomra több az előnye így, mintha OT-s rendszáma lenne, és az arra kötelezően vonatkozó szabályok alatt állna.

Olyan érzés vezetni, mint egy 8 éves autót. Ő már 100%-osan hozza a Merci-fílinget, a Pest megyei „hullámos” állapotú közutakon. Futóműve porcikái, a gömbfejek, szilentblokkok, stabilizátorpálcák szép állapotban vannak, ezért tud lágyan, biztonságosan ringatózni. Nem volt törve, vonalai szépen állnak. Nem hordtak vele káposztát, gyümölcsöt, lyukas meszeszsákot az óriási rak- és jövendőbeli lakrészében, ezért is újszerű a hátsó fertálya kívül-belül. Igazi sleeper, meditációs élmény vele „vonulni”, gurulva gyönyörködni a tájban, de ha felbosszantják, megy mint az állat.  Szeretem magam alatt a sportosan hangos autókat, de az ő halksága jól esik - lassít engem is.

Kiértünk vele a Parkoló Parádéra, s amikor helyet kerestünk, megpillantottunk egy Mercedes-szekciót. Jó érzés volt beállni közéjük. Örültek nekünk, hiányzott a repertoárból egy 124 kombi.

Az örömködés mellett nem titkolt célunk volt találkozni, beszélgetni, Bazsó Gábor Karottával, a Totalcar ügyvezető igazgatójával, mert az alapos szervezői munka mellett az ilyen ambiciózus projekt megvalósításához (Why Me? - Európai zarándoklat Mercedes Benz-zel) szükség van olyan eszmei támogatókra, mint ő, vagy éppen Radnóti Zoltán rabbi. Hogy az álom ne köddé, hanem realitássá váljon.

Karottával az autófanok közös nyelvét beszéljük, közvetlensége révén is könnyen megértjük egymást. Miután elismerően gyönyörködött Pixwi műszaki állapotán és az autó átalakításán, amivel számomra is akadálymentes a vezetése - köszönet érte a blog elején említett Merci Doktor, Virágh Gyula alkotói munkájának -, felvázoltuk neki a zarándoklat hármas célját, amit fontosnak tartott. Érti, hogy az autószeretetet, mint eszközt dolgoztatjuk a társadalmi érzékenyítés és önmagam határainak feszegetésére céljából. Valamint a zarándoklat további fókusza, a sérült emberek „nem normálissá” címkézésének szörnyű történelmi következményeit elismeri tényszerű kutatómunkának, melyet annak érdekében végzünk, hogy a téma méltó helyet kapjon a világ és a magyarok emlékezetpolitikájában.