Hogyan kerül a csizma az asztalra? - merülhet fel a kérdés, amikor Pixwi ralizni megy.

Miért lesz egy harmincegy éves kombi 124-es Mercedes-Benzből - aki némi munka és pénz ráfordításával megfelelne az Oldtimer vizsgán és pompázhatna exkluzív felvonulásokon -, versenyautó, amit talán szentségtörő lényemnek is köszönhet? Elhihetitek, erre a lépésre egy hosszú és jelentős vívódási folyamat végén szántam rá magam.

Pixwi elegánsan (is) a versenyre készül

A fenti kérdésre létezik egy rövid és racionális válasz. Amíg Pixwit kipróbáltam a versenypályán és abszolút hetedik lett tizenhét autóból idén decemberben, addig Enbi egy autót és három kiesettet előzött meg az októberi ralisprinten. A két Mercim eredménye között 50 másodperc a különbség, három mért körük alapján, ugyanazon a nyomvonalon, ugyanazon a pályán, hasonló időjárási körülmények között, Szabadszálláson. Ez pedig jelentős különbség. A rövid válasz tehát: Pixwi mérhetően és jelentősen gyorsabb.

A hosszú válasz: három verseny óta megyek a zöld vastehénkémmel (Pixwi), aki Lacházán debütált, miután a másik Mercim (Enbi) zilált állapotban tért haza a szabadszállási versenyről. Ezerszer végig gondoltam mi legyen vele és beláttam, szép, amit kihoztunk a kétszázdé motorból, de elértük az autó teljesítőképességének a határát. Figyelemreméltó eredményeket produkált és többször nézték már épített turbósnak, amit nagy, elégedett mosollyal vettünk tudomásul. Mivel Enbinek a motorja a legfőbb értéke, ha megölöm, vége van, mert elfárad a kasztni. Azt is elvetettem, hogy nagy dízellé faragtassam (OM 606-os, 300 turbódízel), mivel ez egy gigászi munka lenne. A nagy teljesítményű automataváltó még nem volna olyan húzós anyagilag, de a nagy fék előre-hátra, és a motor sallangjaival együtt, már igen jelentős tételt adna ki a végén.

A Szab'szállási versenyre készülünk, mellettem Imre, a The D'evil Team csapatfőnöke és navigátorom illetve Géza barátom

Szinte mindent át kéne alakítani a futóműben, nincs benne sperrdifi (ami Pixwinél adott), ráadásul én nem akarok lehegesztettel közlekedni, nem lehet azzal tisztességesen pályázni, folyton rakná a seggét, minden kanyarban repkednének a plusz tizedmásodpercek. Szóval nem, nem éri meg se így, se úgy a gigászi munka. Mondjuk azt azért elismerem, driftre kiváló döntés lenne a fenti nagy átalakítás. Most még pár ezer forintból konszolidálhatom utcára, mert fontos, hogy utcai autóm is legyen Enbi pedig, így délceg nyugdíjasként élheti mindennapjait. Főleg, mivel esélyem sincs a tömegközlekedést használni, nekem mindig szükségem van egy olyan autóra, amely még mindig képes keveset fogyasztani.

versenyen Pixvivel - FRT verseny, Szabadszállás, 2019.12.01.

Pixwi sosem lett volna OT-s autó nálam. A kézivezérlés miatt kivágnák arról a vizsgáról és én a kerszékes használatom miatt szegénykémet kívül-belül folyton összekarcolom. Ő úgy is zarándok-lakóautónak lett tervezve, átalakított belső térrel, ami most is át lesz alakítva, csak picit puritánabbra. Jött Pixwi első versenye, - amiről sajnos nincs fotó -, nagyon vártam. A slickgumikon kívül teljesen utcai állapotban volt, aggódtam, mert nagyon magas, nehogy megborítsam a gyors szlalomban. Ezért sok helyen lassan, gáz elvétellel autóztam, mondhatni próbafutam volt számunkra. Így is szép eredmény értünk el, kicsit feljebb lépkedve az abszolút értékelésben. Megvallom őszintén nagyon hiányzott már a benzines autó életérzése verseny körülmények között.

Huh, ezer éve az én imádott Gikámmal mentem utoljára benzinessel. Ő 320 sorhatos volt és imádtam. Az igazat megvallva, őt még mindig nem gyászoltam el, az fáj leginkább az elvesztésében, hogy nem adatott meg nekem, nyitott kipufogórendszerrel, kemény alacsony futóművel, jó fékkel és megfelelő, drága pályagumival közlekednem vele a pályán. Nehéz ezt elfogadnom, de Pixwi léte őt kompenzálja. Most töltődik be örömmel a hiánya okozta űr.

Tetszik az az érzés, hogy a benzines öreglány még provokatívabb jelenléttel bír a versenypályán a vén dízelnél. Másfél tonna (fogunk fogyókúrázni), 476 cm hosszú, vonóhorgos kombi. Volt,  aki hitetlenkedve mosolygott a látványán, amit most már felváltott az elismerést tükröző vigyor ("Bazmeg! Ez beteg!"- mondták. Mármint én vagyok beteg vagy a szitu, hogy a kombi, öreglánnyal versenyzek? Ezt én nem tudhatom, de ahogy tetszik; osszátok be!). Pixwi folyamatosan fejlődik: már van kemény gátló elöl, picit ül már hátul, de nem elég, fejlődött a féke, viszont a kipufogórendszere változott brutálisan, üres rendszert kapott, (Köszönjük nektek Ernő&Feri Sülysápról!) és a kipufogógáz gyorsító kis vackot, amitől olyan brutálisat öblöget motorféken, hogy az maga a tökély. Először azt ígértem meg magamnak, hogy oké, Lacháza tengersík vidékin, közlekedünk sebesen, annyira nem veszélyes a pálya, de Szabadszállás ördögi körülményei közé tényleg nem viszem ezt a csodaszép, zöld autót! 

versenyen Pixwivel - FRT verseny, Szabadszállás, 2019.12.01.

Nem, a túrót! Nem tudtam megállni, hogy ne a jóval erősebb benzinessel vágjunk neki.Mondjuk Enbit nem volt energiám összerakni, és a végső döntésben szerepet játszott egy magánéleti krízis is, az indított el a lejtőn. Egy szó mint száz, gyerekülés helyett versenyülés kerül bele jövőre. Paráztam Pixwi premierjétől a szabadszállási laktanyában. Már Imre (The D'evil Team) sem tartott normálisnak, ami külön inspirált. Ismét H7-ben indultunk, éptestű pilótákkal, kétezer köbcenti felett, brutál dög BMW-ék között. Hárman indultunk a kategóriában, tehát mindenképp dobogó, ha nem esünk ki illetve be az árokba. Nagyon szép volt. Imre fantasztikusan navigál, jó ritmusban hajt és lassít engem, váltani nem kellett, végig másodikban mentünk, leggyorsabb ponton kilencvennel.

A második Szab'szállási futamon jött aztán az eufória. Pixwi ereje teljében volt, én nagyon éhes voltam a sikerre, az a cél lebegett előttem, hogy két nagy melák BMW-s között állok majd a dobogón és nem az utolsó fokán. Ez nem sikerült, mivel ők nem jöttek el a versenyre, így egyedül voltunk a kategóriánkban. Fagyos volt a föld, az avar, csúszott mint a nyavalya, pedig alacsony nyomással mentünk téli gumikkal. Edzőkörön úgy megtolta az elejét, majdnem beleálltunk egy ház falába. Következő körben nagyon figyeltem erre a kanyarra, megbeszéltük Imrével hol hibáztam. Másik körben a jobb ajtóval eltaláltam egy nagy sziklát, és volt, hogy kicsit átrobbantunk egy nagy tujabokron. Siettem, ahogy tudtam, iszonyatosan élvezem, ahogy Imre vezényletével a maximumra törekszem, koncentrálva, fárasztó, örömteli munkával. Bevallom, büszke vagyok arra, hogy nagyon szép eredményt értünk el. Abszolút hetedik hely, 17 indulóból, két nem gyenge Subaru Impreza előtt. Egy harmadik Subaru keményen beesett az árokba, szegénynek nagy kára lett. Ami számomra fontos: a H7 kategória első fokán álltunk, egyedül, vagy talán mégsem.

Összehasonlítottam az elmúlt két ralispint végeredményét, mindkettőt abszolútban Gerencsér Titi, ralilegenda nyerte Sierrájával, így lehetett hozzá valósághűen viszonyítani. A múltkori kategóriagyőztes BMW-és, 53.2-őt kapott tőle abszolútban, én most H7 elsőként 42.03-at. Nem merem kimondani, hogy ez mit jelent, ez csak egy fiktív dobogó. De én tényleg egy kézzel kormányzok, rakás technikai hátránnyal, lábon hozott autóval, ők profi szervizcsapattal, tréleren jöttek. Hihetetlenül boldogok voltunk Imrével!

Díjkiosztó - FRT verseny, Szabadszállás, 2019.12.01.

Aztán a Szab'szállási hétvége után, az utolsó, idei versenyem Kiskunlacházán volt. Boldogságot adó, tanulságos, kompromisszumokkal teli napnak sikerült. Nem bírom a kompromisszumokat. Hajszálon múlt a rajthoz állásunk, a kívánt fejlesztő szerviz nem valósult meg és az anyagi helyzet sem volt rózsás. Az aszfalt hideg volt az én kopott, kemény slickjeimhez, nem akartunk forogni a pályán, mint disznó a műjégen. Utcai téli gumikkal mentünk, lassabban, behozva a csapatnak a GY2 mozgássérült kategória első helyét. Ezzel  pedig megnyertem a bajnokságot a 2019-2020 szezonra. Volt nagy öröm.

The D'evil Team, FRT versenyen, Lacháza, a 2019-es év utolsó versenye

És akkor a sors ajándékozott nekem egy felejthetetlen, különös, megható találkozást. Elém toppant egy ismeretlen úr, nagyon Skodásnak tűnt, azt mondta, felnéz rám azért, amit én itt művelek ezzel a kis kombi Mercivel és szeretne nekem ajándékozni valamit. A gyári Skoda R5 csapatának 2020 falinaptárát, amiből ez az egy van az országban és ahol a képsorozat főszereplője, Kalle Rovanpera.
Én meg, szó bennakad üzemmódban hebegve, meghatottan köszöntem meg neki, ahogy tudtam és kicsit elbújdokoltam az autómba, magányra vágyva. Elsírtam magam, arra gondolva, ezért is érdemes ezt csinálni, mérhetetlen nehézségek árán, és ezért is fogom megvalósítani minden őrült tervem jövőre az FRT kétféle versenyén. Mert már elvárják tőlem és engem itt szeretnek. Köszönöm nektek. Hajrá Lacháza, gyerünk Szab'szállás!