13. rész: Újra parkoltunk a Parádén

Sokadszorra vettem részt a Totalcar eme különös autóünnepén, legelőször még 2016-ban, Gikával, a 320-as Merci-primadonnával, aztán tavaly ősszel Pixwivel, akit a Parkoló Parádé előtt néhány héttel vásároltam. Szüksége volt egy kis felújításra - nagyon izgultam, hogy időben elkészüljön. Olyan érzés volt egy új autóval megjelenni, mint új estélyiben az Operabálon. Ok, rajtam soha nem volt estélyi és valószínűleg nem is lesz, de van elég fantáziám, ahhoz, hogy el tudjam képzelni… Egyébként pedig új szmokingban még bármikor feszíthetek ott. Na de, vissza a Parkoló Parádéhoz! Bevonulunk, lassan gurulva elfoglaljuk a helyünket, szemünk sarkából vizslatjuk a pásztázó tekintetek reakcióit. Soha nem voltam még a Parkoló Parádén ilyen szép, veterán korú autóval.

De most más volt a helyzet, mindenképpen Enbivel akartam menni. (Ha Gika a primadonna és Pixwi a veterán klasszik úrhölgy, akkor Enbi a rocker csaj.) Csinosítottam előtte, políroztuk többen, ezzel együtt nem az elegancia kapott hangsúlyt, hanem egy kis konstruktív provokáció. Kissé szakadt, 200-as Merci-dízel, kézivezérléssel, versenyautónak átalakítva. Úgy éreztem magam, mint George Berger a Hairben, amikor a puccos partira betévedtek a hippi barátaival.

Én is vágytam volna táncolni az asztalon, megmutatni a 200 D-n fanyalgóknak, hogy mit tudunk gyorsulni, stabilan fordulni, jelezvén, van benne sleeper vér. Enbi kapott is elismerést bőven, talán többet is, mint a szép zöld kombim. Különös. Pedig a veterán Mercin egyértelműen látszik, hogy szép állapotban megőrizte egy elmúlt kor varázsát. De egy másfél milliót futott, legkisebb gázolajos? Jelen esetben a rocker csaj győzedelmeskedett az úrhölgy felett.


parkoloparade_2019_tavasz_enbi_1.jpg

(Fotó: Bruckner Erika)

A kérdések, amik egész nap záporoztak felém:

"Miért fekete-fehér?", "Tényleg kivágtatok a bal első lámpából?", "A hátsó ülések helyén miért pályagumi figyel?", "A motorhoz mennyire nyúltatok hozzá?" - mi tagadás, nagyon élveztem részletesen válaszolni a kérdésekre. Többen fotózták Enbit, a sportlégszűrő-lyuk osztatlan sikert aratott. Lásd bal első lámpa, félbevágva, hogy hidegebb levegőt szívjon!

Beszélgettem egy Merci 124 kombi AMG E36 tulajával, elképesztően szép volt az autója. Ígérte, segít keményített gátlót felkutatni a mercisek közt. Ez már csak így megy a Parkoló Parádén, az ilyen szakmai-őrült-autómániás párbeszédek a legértékesebbek. Hirtelen felbukkantak tizenéves srácok, “Csak nem a "Mercim a lábam" egyik autója ez?”- kérdezték. Büszkén bólogattam.

Várakozás közben ugyanígy köszönt rám egy pécsi 126-os Merci (mi más?) gazdája, vele sokáig beszélgettem. Csík (alias Csikós Zsolt - Totalcar újságírója) közben előkerült és beálltunk Enbivel az AMTS válogató parkolójába. Totál(car) esélytelenül, de ezzel együtt jó móka volt. Igényesen, gyönyörűen megépített autók voltak itt, a későbbi győztes az én kedvencem is: Niki Lauda autójának pontos replikája, egy 1968-as Opel C Rekord, historic ralis homologizációval. A másik kedvencünk volt a kutyacsont (piskóta) Ford Escort “Különben dühbe jövünk” fílinget idézve.

parkoloparade_2019_tavasz_fordescort.jpg

(Fotó:Bruckner Erika)

Végül előkerült a forgatagból Gyula, a Merci doktor és családja. Velük indultam szemügyre venni a több mint kétezer autókülönlegességet. Murvás terepen nemigen szeretek kerszékkel közlekedni, főleg azért, mert ez irodába való kerszék, olyan, mint versenybicajjal a Normafa lankáin szélesvásznú kihívásokat teljesíteni. De azért jót hülyéskedtünk a sok gödrön, göröngyön át. Mindenki felkutatta a maga kedvencét, köztük egy Chevy Blazert, gyönyörű V8 vartyogással. Én furamód nosztalgiáztam egy 412-es Moszkvicsnál, az első autó volt, amit életemben vezettem (amikor kuplungoltam, nem láttam ki a szélvédőn). Aztán megálltam egy igényesen tuningolt Abarth Kispolszki előtt, ilyen volt az első autóm, akkoriban arról álmodoztam a bátyámmal, bárcsak beépíthetnénk egy 50 lóerős Wartburg-motort, de aztán a realizmus alkotóereje egy Gaál-féle vezérműtengelyig és a síkolt hengerfejig hatott.

Otthon sem pihen a versenyautó

enbi_es_a_tuzifa01.jpg

(Fotó: Galgóczi Péter) Enbi házi munkában és...

Beugrottam Újpestre a barátaimhoz, akik kedvesen felajánlottak nekem igen száraz, vágott nyárfát tüzelőnek és Enbi csomagtartóját fullra rakták vele, de ez neki meg sem kottyant. A versenyautónak soha nem derogál hétköznapi teherautóként szolgálnia. Amikor hazaértem, beálltam koppra, keresztbe a verandámhoz, hogy kipakolhassam a majd fél köbméter tűzifát. Könnyebben ment, mint hittem, egyrészt szeretem az ilyen munkát egyedül végezni, másrészt nekem sem derogál a hétköznapi munka, még ha feszegetnem is kell a határaimat.

enbi_versenyen_2019_04_21.JPG(Fotó: Hegyi Zsolt) ...Enbi a versenyen

A bejegyzés trackback címe:

https://mercimalabam.blog.hu/api/trackback/id/tr6214784192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mercim a lábam

Friss topikok

Címkék