12. rész Két Merci - nyolc kerék

A februári FRT verseny után Enbivel bensőségesebb lett a kapcsolatom (ha szabad ilyen szavakat használnom). Kihoztuk magunkból a maximumot és a verseny tapasztalatai után úgy tekintek a következő futam elé, hogy tudom, mindkettőnknek van még tanulnivalója. Az elmúlt hetekben vele autóztam, Pixwit kíméltem. És a pénztárcámat is, mivel a zöld kombim jóval többet eszeget. Azt vettem észre magamon, hogy a fekete-fehér versenyautómmal szívesebben közlekedek. Alacsonyabb, így könnyebb ki- és beszállnom, stabilabb, kicsit sleeper autó, lassúnak tűnik és mégsem az, főleg kanyarokban nem. Kicsit viseletes, mint a gazdája, de számos rejtett erőforrása van. Nem kell kímélni, évtizedek sebeit büszkén viseli magán. Régen leszoktam már arról, hogy az utcán száguldozzak vele, de azért jó érzés, hogy ha nincs forgalom, tempósan is el lehet vállalni vele egy kanyart. A kanyarokat jobban kedvelem, mint egyenesen nyomni.

Van egy kedvenc ralis mondásom Colin McRae-től - Straight roads are for fast cars, turns are for fast drivers", ami magyarra fordítva kb így hangzik: “Az egyenesek gyors autóknak valók, a kanyarok gyors sofőröknek”. Szerénytelenül csupán csak ennek szeretnék megfelelni.


a_kutyust_mercedesnek_hivjak_01.JPG

A képből kinyújtózkodó kutya neve: Mercedes

A márciusi versenyt végül ki kellett hagynom, igen fájó szívvel. Enbi nem úgy készült el, ahogy akartam, a benzines nagyféket jóval nagyobb átalakítást igénylő munka lett volna beszerelni, pedig attól azért vártam gyorsulást, mert azzal kanyar előtt tovább tudnék menni nyélgázon. De legalább kicseréltük az első fékbetéteket. A következő versenyre még tovább szeretném keményíteni a Mercim első futóművét (rugó, lökésgátló - alias lengéscsillapító),  keressük a megoldást.  Az utolsó szöget a februári verseny koporsójába a szervizhiány verte be. Szervizelni most senki nem ért rá (kereket cserélni, emelőzni végképp nem tudok egyedül) és - csak hogy egyik mondatomat a másikba ne öltsem -, az igazság az, hogy kétszer már voltam kint versenyen szerviz nélkül, de többet nem szeretnék. Türelemmel várjuk az áprilisi futamot - “szegény ember dízel főz.”

Enbi és Pixwi. Ez a két Merci képes a személyiségem két eltérő állapotát tükrözni: a romantikus versenyzőt és a lassú, megfigyelő állapotban lévő vándort. Mindkét részem egyfajta magányos farkas énkép-rész. Többek ők nekem a lábamnál. Fontosabbak ők nekem, mint az isten háta mögötti otthonom. Az irónia ebben az, hogy a versenyautóban van a gyenge motor, a felfedezőben az erős. Akkor most a romantikus versenyző a gyenge és a megfigyelő vándor az erős?

Pixwit nagyon féltem, néha úgy, mint Csikós barátom* (Csikós Zsolt - Totalcar újságírója) a családi szent szobrát. Pixwi utcai forgalomban csak amortizálódik, de amortizálódik az időjárástól is (tényleg, a nappaliban kéne tárolnom!), forgalomban rettegek, hogy belém szállnak hátulról. Olykor úgy érzem, túl előkelő számomra egy OT-közeli autóval járni. De lassan, tűnődve utazni, felfedezni vele a világot, arra tökéletes lesz. Ha azt mondaná egy orvos, egy évem van hátra, tuti belőle építenék versenyautót, porig ültetve (a diffizárja is erre csábít).

pixwi_enbi.JPG

Pixwi és Enbi az udvaron

A versenyek mellett azon is jár az eszem, hogy mennyire lesz kemény számomra a tavaszi hadjárat. Nyilván lesz egy anyagi és energiabefektetési határa annak, mennyire tudjuk a zarándoklatra induló Mercimet (Pixwi), műszakilag elég jó állapotba hozni és mikorra készül el lakóautónak. Viszek magammal valamennyi apró alkatrészt, szerszámot és két pótkereket, de ezzel együtt simán megtörténhet, hogy lerohadok vele. Egyedül. Ami persze akkor is benne van a pakliban, ha hároméves autóval indulnék el a 9000 km-es útra.

Egyébként, akármikor megtörténhet velem ez a Pest megyei ingázásaim során. Itthon is, külföldön is segítséget kell kérnem; erre logisztikailag felkészülök. Jó kis kalandtörténetek születhetnek az effajta váratlan helyzetekből, az olvasók nagy örömére. Álljon itt egy hazai, ingázásos sztori, ami a közelmúltban esett meg velem.

Emlékszem, amikor Kinwivel jobb hátsó defektet kaptam az M5-ön. Semmi kóválygás (semmi szitálás), nem kellett látványosan megfogni az autót, csak kopogni kezdett. Éreztem, hogy a jobb hátsó kerék lett beteg. Lementem a leállósávba. Eldöntöttem, nem tudok segítséget kérni, mert nem szállok ki, hiszen dög veszélyes (mondom újra: Dög veszélyes!), nem tudom egyedül kicserélni, ezért elkezdtem gurulni a 15 km-re lévő kút  felé kábé harminccal. Tudtam, a gumi már szálszakadt lett a lassulás során, így az már tuti veszteség, de a felnit és a hátsó kerékagy-csapágyat nem akartam kinyírni. A kút közeledtével már iszonyatos hangokat adott ki a felniről leszakadt gumi, verte a kasznit. Amikor beértem az OMV-be, már nagyrészt leszakadt a felniről, mint ahogy a Formula-1-ben ez gyakran látható. A sárvédőn körbe fekete gumicsík virított. Elég őrültnek néztek.

Egy, a benzinkútnál bulizó, öttagú román társaság cserélte ki nekem a jobb hátsót. Mivel kissé fáradtan dolgoztak a legények, nem rögzítették eléggé az emelőt, aminek az lett a vége, hogy konkrétan emberi erővel, értsd kézzel tartották az autómat, amíg a társaiknak sikerült végre kicserélni a Merci kerekét. Ezt legközelebb videóra veszem. Innen is, újra köszönöm a csapatnak a segítséget!

merci_mkkp_02.JPG

Kinwi a defektes történet előtt

Fura érzéseket vált ki belőlem ez a rendszeres blogolás. Az írás eddig is segített döntéseket hozni, világosabban látni, hova helyezzem a fókuszokat, miképp priorizáljak. És ami új élmény, a rendszeres írástól egyre jobban érzem a Why me? zarándoklat erejét.

Az elmúlt héten elindítottuk a Why me?-zarándoklat Facebook oldalát, ahol a zarándoklat részleteiről, az előkészületekről, a zarándoklat céljáról olvashattok. Ezzel párhuzamosan elindult a zarándoklathoz kapcsolódó Why Me? - európai zarándoklat Mercedes-Benzcel a társadalmi érzékenyítésért nevű fundraising kampányunk is.

Tudjuk, hogy sokan kérnek (a csapatunkban is van, aki rendszeresen, több online média működését is támogatja pénzbeli adományokkal), és most mi is így teszünk. Arra kérünk titeket, hogy támogassátok a Why me?-zarándoklat megvalósulását! A zarándoklat pénzügyi elszámolása transzparens. Minden adományt, támogatást, segítséget előre is köszönünk!

Bankszámlaszám: MagNet Bank 16200223-10101119-00000000

Külföldről: IBAN HU18 16200223-10101119-0000000000

A bejegyzés trackback címe:

https://mercimalabam.blog.hu/api/trackback/id/tr7114699794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mercim a lábam

Friss topikok

Címkék