6. rész Autó átalakulá-sokk

Szándékom szerint, ahogy a blog folyama hömpölyög tovább, vissza-visszatérek majd korábban felvetett, félbehagyott témákhoz. Így van ez most is. Az autóvásárlásról, autóátalakításról szólok egy "eltérő" ember szempontjából.

Sokszor néztem, foglalóztam, vettem már egyedül autót. Nem tudok vitatkozni azzal a felmerülő vélelmezéssel, hogy ez nem túl bölcs döntés. De én makacs vagyok, és nemigen szeretem azt az életérzést, amikor muszáj elhívnom egy barátomat efféle szeánszra. Taktikázom, hogy csak egyszer hívjak valakit, akkorra, amikor már biztosan megveszem az autót és el kell hoznunk. Nem kérek könnyen.

A magamfajta testi-lelki autófüggőnek igen rossz érzés, hogy a vágyott autót a tulajjal való találkozás alkalmával nem tudja személyesen próbaútra vinni. Nincs a személyemre átalakítva, ami a vásárlás után még lassan múló heteket vesz igénybe. Ezért a megérzéseimre tudok hagyatkozni, ami kockázatos dolog, különösen akkor, ha beszippant az autó lelke. Rossz alkusz vagyok, nem bírom azt az idegi sakkjátszmát, ami addig zajlik, amíg a két vételár-álláspont eggyé nem olvad. Leginkább azért, mert ébred bennem a félelem, hogy a vágyam tárgya nem lesz az enyém. Ezért fordult már elő, hogy más embernek könnyebben segítettem autót vásárolni, mint önmagamnak. 

 3.jpg

Az elméleti szaktudásom megvan ahhoz, hogy profi vásárló legyek, ízig-vérig ismerem a vágyott autót, tudom milyen kérdéseket kell feltenni, tudom mit kell megnézni az adott járművön. Nem csoda, hisz autószerelők, autóversenyzők között nőttem fel, ragadt rám az információ, mint zoknira a bogáncs. Mindig vágytam rá, hogy a fizikai munkákat is elvégezhessem az autóm körül. Ez sokáig így is volt, de jó ideje már egy kerékcsere sem megy egyedül, s ezt lassan elfogadtam.

Harmincegy év alatt tizenöt olyan autóm volt, amit vezethettem is. Mindegyiket át kellett alakítani, az első 5 csak pedálhosszabbítást igényelt. Viszont a 15 autó összesen 3 brandből adódott össze: Polski-Fiat (abból is csak a 126p), Volkswagen és Mercedes. Nem kizárólag az érzelem játszott szerepet a márkahűség kialakulásában, hanem a praktikum is: a háromféle autófajta csak háromféle különböző átalakítószettet igényelt. Amik - főleg a kézivezérlések - viszonylag könnyen átszerelhetőek egyik autóból a másikba. Így viszont sok vágyott autómárka kimaradt az életemből: Zsiguli, Mini, BMW. Bocsánat mercis barátaim, ne tagadjatok ki ezért az coming-outért!

Na jó, végül a BMW-ről szakértő ismerősök sikerrel lebeszéltek a szervizigény emlegetésével. De kispolszkis korszakomban továbbra is vágytam a Zsigulira.

Egy kedves pszichológusomnak volt számomra egy fontos mondása: a praktikum megöli a lelket. Végtelenül egyetértek vele. A praktikum lelkem ellen irányuló gyilkosság kísérlete eredménytelen volt, mert a Zsiguli iránti vágy transzformálódott bennem a Mercik képére, a bennük manifesztálódó státuszszimbólumokkal: a hátsókerék meghajtással és a sperrdiffivel. Mikor Pixwit, a kombi-zarándok Mercit nemrég megvettem, nem próbálhattam ki. Rossz érzés volt. Az extulajnak honosítási problémái adódtak vele, ezért hetekig várnom kellett rá. Amikor végre hozzám került, gyorsan eltoltuk Enbi, a fekete-fehér akkori Mercim átalakítását, mert már nem bírtam magammal, vezetni akartam és végre átélni azt a gyönyörűséget, ami árad belőle. Meg is történt, úgy vagy 500 kilométerig. Szegényt meggyötörte az öreg, sokat állt autók rossz szelleme és elromlott benne a K-Jetronic befecskendezőrendszer. Nagyon komolynak tűnt a hiba, kiderült, hosszú hetekig nem lehet majd használni a "vadi új" autót.

"Hogyan fogok így most járni?" - kérdezhettem volna Dr. Bubót. "Pórul" - válaszolta volna teljes joggal.

Ott álltam két autóval, fájó szívvel és kissé mozgásképtelenül - mert nekem tényleg Mercim a lábam -, az új, üzemképtelen autómban a kormány-átalakításom (húzom-gáz, tolom-fék), a működő fekete-fehér Benz pedig éppen normál testűekre szabva. Ismét mentem Gyula doktorhoz. "Légyszi-légyszi, szereld vissza a régibe a kormány-átalakítást, hogy mozogni tudjak!" Ő egy halvány káromkodást elmormolva, de szó nélkül átrakta. Egy héten belül másodszor.

Ilyen ez a popszakma! 

41873150_1283764238432930_8666962614250635264_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mercimalabam.blog.hu/api/trackback/id/tr2314383726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rónarider 2018.12.01. 15:01:32

Most találtam a blogra, egy füst alatt olvastam végig (szó szerint is, épp pipázom) az első felvonástól a hatodikig.
Nagyon sok sikert és jó egészséget, kitartást kívánok a túrához!
Ja és sima utat, benzinkutat, problémamentes technikát is.

Ugye rengeteg fénykép készül majd? Úgy értem az utakról is, nem csak a helyszínekről.

Mercim a lábam

Friss topikok

Címkék